Már meg sem lepődünk...

...ha okostelefon vagy tablet van egy kisgyermek kezében

A digitalizáció, mint fogalom felértékelődött az elmúlt években, amihez erősen hozzájárult a COVID járvány okozta helyzet, mely felgyorsította az online tér szerepének előrehaladását – online…online…online… ügyintézés, vásárlás, oktatás és még sorolhatnánk. A digitális fejlődés azonban nem csak a felnőttek világában van jelen, hanem a társadalom legfiatalabbjai is már okoseszközzel a kezükben rohangálnak.

Digitális „kütyük” kisebbek és nagyobbak kezében

Gondolhatjuk, hogy a mai világban már ez nem meglepő, „okosabbnál okosabb” eszközök vesznek minket körbe a mindennapjaink során, és nem csak minket, hanem ezzel együtt a gyermekeinket is. A kiskorú, legfeljebb 12 éves gyermekeket nevelő háztartásokban szinte mindenhol megtalálható már az okostelefon, négyből három háztartásban van számítógép, laptop, és náluk magasabb még a táblagépek használatának elterjedtsége is (37%), ha a fiatal gyermek nélküli háztartásokhoz hasonlítjuk.

Minél idősebb a családban a kiskorú gyermek annál biztosabb, hogy ő is használ valamilyen kisképernyős eszközt (okostelefont és/vagy tabletet).

A szülőknek nagy a felelősségük ebben, hiszen a gyermek, ha azt látja, hogy anya, apa is az okostelefonját bújja, akkor nem csoda, ha a gyermek is azt szeretné, hiszen ezt látja – ez főként a legkisebbekre igaz. Sajnos ritkán hallani viszont olyat, amit a minap hallottam kirándulás közben, egy ránézésre 7-8 éves kisfiútól, hogy „Apa, ne a telefonodat nyomkodd, hiszen olyan szép helyen vagyunk.”

Bár bizonyára vannak olyan szituációk, amikor a legegyszerűbb a gyermeket lekötni egy okoseszközzel, amin mesét nézhet, játszhat, és izgalmasabbnál izgalmasabb ingerek érik. És szomorú vagy nem, de már az 1-2 éves gyermekek negyede is kapcsolatba kerül ilyen eszközökkel, és majdnem minden második 7 éven aluli gyermekről elmondható ez.

A választóvonal kb. 7 éves kornál húzódik – amikor már a kisképernyős eszközök használata, úgy tűnik, megkerülhetetlen.

Ez abban is látszik, hogy e kor felett jelentősen megnő a használat elterjedtsége, ráadásul a 8 év feletti gyerekek (szinte) biztosan töltenek időt ezeknek az eszközöknek a nyomkodásával, nézésével.

A kép nagyítása: ITT

Kiskorúak digitális tevékenységei

Ahogy nő a gyermek, úgy használja egyre több mindenre ezeket az eszközöket – hát persze, egyre jobban nyílik meg neki a felfedezendő világ és egyre jobban tudja az eszközöket használni, és időközben ne feledjük: már írni-olvasni is megtanul, míg az applikációk száma végtelen és az internet is számtalan lehetőséget, újdonságot tartogat számára.

4 éves kor alatt még szűk a használati portfolió, a legjellemzőbb tevékenység a videómegosztó portálok használata – nagyon egyszerű: anyu, apu bekapcsolja a mesét rajta.

Bár 3-4 éves kor között megjelennek a játékok is, amik 5-6 éves korban már át is veszik az első helyet a videómegosztó portáloktól, bár mindkettő használata kifejezetten magas (előbbi 81%, míg utóbbi 71%).

7-8 éves korban tovább nő a különbség e két funkció között, és már a fényképkészítés, -nézegetés, -szerkesztés is népszerűbbé válik. 9 éves kortól viszont egyre sokszínűbben kezdik el használni az okoseszközöket.

11-12 éves korban „kitárul az egész világ” és elkezdenek internetezni, chat platformokat használni, videochatelni és social médiát is használni (pedig az utóbbit a 13 év alatti gyermekeknek nem is lehetne, és csak hamis életkor megadásával tudnak regisztrálni ezekre a felületekre).

Egy biztos, hogy az Alfa generáció (2010-től) már beleszületett az okoseszközök világába.

Bizonytalanságok és feszültségek

A szülők körében megosztó a vélemény, hogy milyen hatással bír a gyerekekre az okostelefon/tablet használata (jó vagy nem jó? káros vagy hasznos?).

Ez a témakör feszültséget is tud generálni a családokban - éppen mikor, mit. A különböző vélemények hatására viták alakulnak ki a felnőttek között, ami a gyermek eszközhasználatát illeti - majdnem minden második családban előfordult már ez. De hát mindenki jól szeretné csinálni… A vita témakörét a gyermek életkora (is) determinálja:

a kisebbek esetében főként arról is szól a vita, hogy egyáltalán használjon-e a gyerek ilyen eszközt, míg a 7 év feletti gyerekek estében már az időkorlát okoz feszültséget, hogy naponta mégis mennyi időt tölthessen a gyermek okostelefon/tablet használattal.

Mintha jobban féltenék bizonyos szempontból a hét év alatti gyerekeket. Esetükben azok a szülők, akik nem engedik ezeknek a használatát, kifejezetten káros hatásúnak ítélik meg és a függőség kialakulásától is félnek. Míg akik engedélyezik gyermeküknek, bár bennük is megjelenik a függőség veszélye miatti aggodalom, de ők pozitív hatást is látnak benne, mint például, hogy lehet akár készségfejlesztő is – ezzel párhuzamosan a káros hatás annyira nem is lebeg a szemük előtt (vagy az is lehet, hogy csak elhessegetik ezeket a negatív gondolatokat).

Hét év felett viszont már-már szükségesnek és hasznosnak tekintik a szülők a használatot. Az aggodalom is erősen megjelenik, ami a függőséget illeti, de náluk már nem tartják káros hatásúnak ezeknek az eszközöknek a használatát – ebben az életkorban úgy tűnik lassan, de biztosan ez már természetes és megkerülhetetlen – „csak” a függőséget kellene valahogyan elkerülni.

Annál is inkább, mert a magyar gyerekek relatíve sok időt töltenek a kisképernyős eszközök használatával.

A túl sok képernyőidő a gyerekek fizikai és mentális egészségét befolyásolhatja, sőt szemmel kapcsolatos különböző tüneteket is okozhat. Így nem véletlen, hogy különböző ajánlásokat lehet olvasni, hogy mennyi időt töltsön a gyermek képernyő előtt.

Az alábbi ajánlás (az American Academy of Pediatrics-tól*) viszont nem csak a kisképernyő előtt töltött időre vonatkozik.

*https://www.osfhealthcare.org/blog/kids-screen-time-how-much-is-too-much/

A magyar kiskorú gyermekek körében a kisképernyős eszközök használati ideje – ahogyan a használati penetráció is - annál több, minél idősebb a gyermek.

A legkisebbek (1-2 évesek) is már átlagosan 50 percet töltenek naponta ezzel, míg a 11-12 éveseket már napi akár két és fél órára is leköti. A fenti ajánlást olvasva, az átlagos időtöltés soknak tűnik, főleg, hogy ebben nincs is benne a televízió és laptop/számítógép előtt töltött idő.

A cikk írója: Szűcs Kornélia, kutatásvezető, az NRC Kft. munkatársa. Pályáját 2014-ben kezdte marketingesként, és 2019 óta erősíti az NRC kutatói csapatát.